A község elnevezése a Gastin szláv személynévből származik. Külterületei: Alsómajor, Középmajor, Felsőmajor.
A falu első okleveles említése 1269-ben V. István király idején történi, amikor a Gasztony-beli Mikov fiait, Miklóst és Mihályt vitézségükért „nemes királyi szolgálók” rangjára emeli.
Az 1830. évi nem nemes népességi összeíráskor 58 házában 592 fő lakott, köztük 6 jobbágy és 55 zsellér.
Gasztony népességfejlődése a 19. század második felében indul meg. 1787-ben 540 főt írtak össze, 1890-re már 806 lakosa volt. 1970-ig, bár csökkenő tendenciával, de pozitív volt a természetes szaporodás a faluban.
Népességéből az első világháború előtt is, de 1920 után is relatíve sokan vándoroltak ki Amerikába. A szülőföldhöz való ragaszkodásukat mutatja, hogy többen hazatértek, földet vásároltak, házat építettek és öreg napjaikat falujukban töltik el. Gasztonynak az első világháborúban 18, a második világháborúban 10 katona halottja volt.
Az 1941-es, 1949-es, 1990-es népszámláláskor majdnem 100%-ban magyar anyanyelvű községnek 1880-ban még 62 német, 3 délszláv és 34 egyéb anyanyelvű lakosa is volt.
A reformáció idején Gasztony lakossága, földesurai vallását követve áttért a református hitre. 1697-ben is, amikor már az ellenreformáció lezajlott 237 lakosából még csak 107 volt katolikus. A 18. században tovább folyt a visszatérítés, 1831-re a falu katolikus lett, mindössze 4 család volt evangélikus. Templomát 1720-1730 között építtette a Hertelendy család.
1900-ban még a Pázmándy kastély és a templom környéke volt a falu központja. A nemesi házak a főút mellett épültek, így a Boros-, a Hertelendy- és a Pázmándy-kúria. A község mellett volt a Batthyány-féle kastély, amelyet a németek a háborúban kaszárnyának használtak, majd 1945 májusában felgyújtották.
A község történelméről itt olvashat bővebben:
